Magyarország 1956: A Feldolgozatlan Forradalom

Már 64 éve annak, hogy 1956. október 23-án kitört egy forradalom a rettenetes és kegyetlen szovjet elnyomás ellen. Egyfajta lázadásként indult meg az egész, ami végül szabadságharccá fajult. A budapesti egyetemisták és iskolások kezdtek bele a folyamatba, majd rövid két nap alatt, okt. 25-től, kiszélesedett egy mozgalommá, amihez az egész magyar társadalom csatlakozott. Az ország akkori vezetői közül Gerő Ernő Miniszterelnök lelépett, és sok habozás után Nagy Imre vette át a vezetést.

Nyugat-Európában ezt a mozgalmat “Magyar Felkelésnek ”nevezik, Magyarországon ma hivatalosan “Az 1956-os forradalom és szabadságharc” névvel illetik. Természetesen a Magyarok mindig 1956-os forradalomnak fogják említeni történelmükben azt az időszakot, amikor a nép a „vörös Ruszkikat” ki akarta űzni otthonukból és egyben egy demokratikus Magyarországért is küzdött. Igaz, a forradalmat elfojtották, de mégis egy olyan mozgalom volt, aminek a hatása az volt, hogy egy árnyékot vetített a jövőre. Néhányan talán nüánszbéli különbségnek veszik, hogy Magyarországon nem egységes az ’56-os események értékelése. A napjainkban is érezni lehet a változó véleményeket okt. 23.-a körül Magyarországon: a baloldal szabadságharcnak nevezi, míg a jobboldal inkább beszél forradalomról. Érthetően a baloldal számára a forradalom szó tartalma inkább mutat a nagy politikai felé hajlik, ami még most is él! Bár a mai Magyarország területén viszonylag nehéz igazi kommunistát találni, de ők ’56-ot “ellenforradalomnak” nevezik!

Manapság Magyarország lakói egyre inkább a hősiesség fellegvárába sorolják 1956-ot, szinte a szent harcként emlegetik. Kérem, ne értsenek félre, én lennék az utolsó, aki bármit is elvenne ettől a hősiességtől-, mert ők aztán tényleg igazi hősök voltak! De talán nem árt történelmi szemszögből is megfigyelni. Szeretném a két főszereplőt, Nagy Imre és Kádár János szerepét megnézni közelebbről. Bár nem ők voltak az egyetlen vezetők, de a legfontosabbak a forradalom elfojtása utáni hetekben és hónapokban. Az ő szerepük még most is hatással van Magyarország helyzetére manapság.

Nagy Imre fiatalon vett részt az 1917-ben lejátszódó forradalomban, az akkori Oroszországban. Orosz állampolgárságot kapott és emellett tagja volt az orosz kommunista pártnak. Tevékenyen részt vett az 1919-es-Kun Béla vezette kommunista megmozdulásban és az akkori Tanácsköztársaság államtitkára volt. Amikor Horthy Miklós a “fehérekkel” átvette a hatalmat, Nagynak menekülnie kellett Oroszországba. A II. világháború után visszatért hazájába, a politikai bizottság tagja lett, és már ’45-ben kinevezték Földművelésügyi Miniszternek. 1951 és 1953 között Miniszterelnök-helyettes volt a végtelenül kegyetlen Rákosi Mátyás mellett.

Sztálin halála után, 1953 karácsonyán, Rákosinak el kellett tűnnie, helyébe Nagy Imre került. Ő azonnal irányt változtatott, míg Rákosi ideje alatt a magyar gazdaság csak a nehéziparra fordított figyelmet. Emellett rendkívüli programot szervezett a magyar mezőgazdaság reformja érdekében. Rákosi, Moszkvából ezt látva, igyekezett ezt megakadályozni. Addig fúrta Nagyot Nyikita Hruscsovnál, hogy 1955-ben Nagy Imrét leváltották, sőt később a pártból is eltávolították. Rákosi azonban nem sokkal élte ezt túl, 1956 nyarán Moszkva csak leváltotta, mert ott is változtak az idők a desztálinizációs folyamat következtében!

Nem tudott már Moszkvában maradni, így egészen Mongóliáig menekült, hogy eltűnhessen a színről! Helyét Gerő Ernő vette át, aki végül is csak sztálinista volt, ugyanúgy, mint Rákosi. Ez egy óriási hiba volt a Ruszkiktól. Ezek az események és tények előzték meg az 1956-os történteket. Október 23. után felgyorsultak a folyamatok, Nagy Imrét nagy sietségben már okt. 25-én rehabilitálták. Ezután, valószínűleg sok belső habozás miatt, kinevezték, talán helyesebben fogalmazva: elfogadták Nagy a Miniszterelnök tisztséget! Párttitkárnak Kádár Jánost nevezte ki a pártközponti vezetőség, akiről úgy tartották, hogy hajlik keresni egy utat, ami egy emberi arcú szocializmus felé vezethet! Ez volt az egyik feltétel a harcoló tömegek megnyugtatására.

Nagy Imre sodródott az utcai eseményekkel. Amikor beszédet tartott, mint az új Miniszterelnök, úgy szólította meg a tömeget, hogy: “Kedves elvtársak” ami viszont a tömegnek nem volt ínyére! Ez után úgy döntött, hogy: “kedves Magyar “honfitársak”-ként szólítja meg a tömeget. Okt. 30-án tartott beszédében már ígért szabad választásokat és Moszkvával tartandó párbeszédet, hogy a szovjet csapatok hagyják el Magyarországot. Minden nap új eseményt hozott, a szovjet csapatok elfoglalták Budapest repülőterét, és ezek után Nagy bejelentette, hogy Magyarország november 1-től egy teljesen semleges ország, kilépve a “Varsói Szerződésből”!  Kádár- valószínűleg orosz nyomásra- kiutazott egy szovjet tankkal Moszkvába, és elárulta Nagy Imrét. Moszkva terve sikerrel járt, ahogy november 4.-én a bevonuló tankok Budapestet tűz alá vették! A beavatkozásnak a kimenetele világos volt, a magyar nép elvesztette teljesen a függetlenségét és a forradalmat vérbe fojtották.

 Kádár tisztában volt azzal, hogyha beszállt az orosz tankba, azzal régi “Kamerád”-ját elárulja….

Kádár János a mai Horvátországban, Rijekában-, amit a Monarchiában Fiumének hívtak- született, neve akkor Csermanek János volt, nem túl magyar hangzású! 1931-ben tagja lett az illegális Magyar Kommunista Pártnak, emellett  harcolt a II. világháborúban a Cseh-Szlovák ellenállásban. 1946-ban kitüntetést kapott a Magyar Kommunista Pártban, mint főtitkárhelyettes. 1949-ben a hírhedt titkos szolgálat-AVO- vezetője lett. Ebben az időben még nagy sztálinista volt. Azonban Rákosi rágalma miatt, Tito követő volt, így pert indítottak ellene és elitélték fogságra.

Miután 1953-ban Sztálin meghalt, kiszabadult, és némi szerepet játszott a szakszervezeteknél. 1956-ban az események neki lettek kedvezőek: ismét beleszólást nyert a politikai életben. Igy amikor Gerő Ernő a forradalom forgatagában rövid szereplése után eltűnt, Kádár Jánost kinevezte a Párt főtitkárnak, igy került Nagy Imre mellé. A forradalom első napjaiban még Nagy Imre mellett állt, de sejthetően a még létező sztálinista felfogása segítette abban, hogy átálljon a szovjet oldalra. Nagy kénytelen volt menekülni november 4. után, miután Kádár átvette tőle a tisztséget, biztonságot ígérve Nagynak, hogy bántódás nélkül meneküljön a Jugoszláv követségre.

Ez történt november 5.-én. Nem csak Nagy Imre, de még sok más vezető társa keresett menedéket a Jugoszláv területen. Azóta tudjuk, mi történt…. Nagy Imrét és társait letartóztatták, ahogy elhagyták a követséget, abban a hitben, hogy nyugatra szabadlábon távozhatnak!  Hosszú hetekig nem volt ismert, hol tartották fogságban őket. Később közölték csak, hogy halálbüntetésre ítélték a Magyar Népi Demokrácia elleni összeesküvés és árulás miatt, emiatt 1958. június 16-án felakasztották. “Régi” jó barátja, Kádár, a fogda kertjében végig nézte!…

Nagy történelmi események az idő múlásával fakulnak a legtöbb színjüket elveszítik, leginkább fekete/fehéren látjuk, ha visszatekintünk, a régi színárnyalatok lassan eltűnnek. Vajon hogyan értékelik ma a magyar forradalmat és a fent említett főszereplöket? Nagy Imrét, mint nagy szabadságharcost és nagy demokratát? Kádár Jánost, mint jó akaratú, megbocsájtást ígérő kommunistát, aki megteremtette a vas-függöny mögött az egyetlen “gulyás” kommunizmust, amiben nem is volt olyan rettenetes az élet?

Szerintem egyik értékelés sem állja meg a helyét! Nagy Imre, ahogy láttuk, kommunista volt, de nem maga választotta azt a szerepet, amit a forradalom első napjaiban ráruháztak. De a harc az utcákon folyt tovább, az események őt is magukkal ragadták, és sodródott velük a demokratikus irányba. Viszont mégis vállalta a következményeket, tudta, hogy az életével fizet mindezért, ha sikertelen lesz a harc!

Ő valóban hőssé vált, maga a forradalom hőse lett. Sajnálatos módon azt figyelhetjük meg a történelmet nézve, hogy az igazi hősök mindig korán meghalnak, így Nagy Imre is… De van a Kádár rezsimnek is maradványa: a nosztalgia. Ez a nosztalgia, ami felüti a fejét sajnos egy rémálom. Sajnos elért engem is a vélemény az ellenzék részéröl, hogy a Kádár korszak alatt Magyarországon jobb volt a helyzet, mint Orbán ideje alatt most. Ezt magyar szavakkal élve csak „végzetes baromságnak” nevezhetjük! Kádár nemcsak sztálinista volt, hanem nagy árulója a magyarok forradalmának. Azon kívül még gyilkos is volt, mert rettenetesen megtorolta az otthon maradt szabadságharcosokat, még azokat is, akiknek a szerepe kisebb volt. Titkos munkatáborokban ezrek szenvedtek miatta! A hírhedt “gulyás-kommunizmust” sem teremtette meg az első 10 év alatt, csak miután a Nyugat ellátta előnyös kölcsönökkel, abban a reményben, hogy talán rálépnek a lassú fejlődés útjára! Kádár János meghalt 1989. július 6-án, azon a napon, amikor a magyar főbíróság teljesen rehabilitálta Nagy Imrét! A sorsnak igazán furcsa fintora ez….

A forradalom igazi hősei, akik főleg egyetemisták és diákok voltak, 1956. október 23.-án először vonultak fel Budapesten, hogy tüntessenek a Lengyel diákok mellett! Akkoriban már mindenkinek elege volt a Rákosi- sztálinista elnyomásból! Sztálin halála után egyre nagyobb lett a vágy egy emberibb szocializmust megteremteni. Akkor azt gondolták, hogy az egy elérhető cél az úgynevezett szocialista külön szigeten a Szovjet rendszerben! De ha a tömegeket az igazságérzet veszi hatalmába, akkor nincs megállás, a cél mindenképpen Magyarország demokratizálása volt. A Magyar nép féleérthetetlenül megmutatta a világnak, hogy milyen Magyarországot akar, ugyanis részévé akart válni az európai demokratikus államoknak! Ha ugyan évtizedekkel később is, ezt a célt elérte, mivel Magyarország ma már az Európai Unió teljes jogú tagja! Ez a tény teszi október 23.-át nagy ünneppé, amire nagyon büszkének kell lennünk! Sajnos hosszú évtizedek teltek el úgy, hogy az embereknek nem volt sok választási joguk. Sokan vették az útjukat Nyugat felé, de az otthon maradottaknak nehéz élet jutott a Kádár rezsimben.

1989-ben azonban véget értek a diktatúrák Keleten, az a forma összeomlott, igy Magyarországon is! A nagy fordulat közismerté vált.

Majd 30 évvel később lassan ideje feltenni a kérdést: valóban nagy fordulat volt ’89? Nehéz lenne ezt a fontos kérdést egyszerűen pár mondatban megválaszolni! Az első választott MDF vezető politikus Antall József lett , aki a kormányával sajnos kardinális hibákat követett el. Ezeknek még ma is érezzük a hatásait.
Hiba 1: A magyar nép a Kádár rezsim alatt nagyon eladósodott nyugat által a hatalmas deviza kölcsönök miatt. Antall Józsefnek egy olyan egyezményt kellett volna kapnia, amiben az összes adósságot eltörlik, de ő e helyett megígérte, hogy azt mind vissza fogják fizetni! A nyugati bankok bizonyára örültek, de ellenkező esetben beleegyeztek volna, hiszen egy fiatal demokráciát csak nem hoztak volna ilyen súlyos helyzetbe!..

Hiba 2: A még létező magyar ipart kiárusította külföldi multi-cégeknek és magyar – nem ritkán kommunista – szemfüleseknek, akik csak a nyereség vágya alapján dolgoztak. Egy példa: EON energiaszolgáltató üzem egymást érve emelte az áram árát, olyannyira, hogy maga az igazgató már nem tudta nyomon követni! Mig az emberek rendkívül alacsony bérekért dolgoztak, az energia árak megfeleltek a nyugati áraknak, sőt még magasabbak is voltak.

Hiba 3: A titkos szolgálat-AVO- levéltárai nem kerültek nyilvánosság elé a mai napig és a nagy részét megsemmisítették.

Hiba 4: Nem ítéltek el senkit a törvényszéken azért a sok-sok embertelenségért, amit a Kádár rezsimben elkövettek! Nem volt megtorlás, a régi bírák, akik halálbüntetést osztottak ki sok-sok emberre, folytathatták tovább ‘most már jó bíróként’ a hivatalukat! Mi lett az eredmény? Egy következmények nélküli ország…..

Igy ma megkérdezhetjük magunktól: utólag kik árulták el a forradalmat? Erre választ adni ennek az irománynak a keretében lehetetlen. De azt megállapíthatjuk, hogy a magyar társadalom és politika nem rendelkezett és nem rendelkezik az öntisztitó mechanizmusokkal. Ezt kimondva, csak elszomorodhatunk, mert ennek részben az az oka, hogy Magyarország most úgy „él”, ahogy „él”!

Végezetül, én nem vagyok olyan fajta, aki csak egy irányba néz. Az elmúlt évtizedekben Magyarországon sok jó dolog is történt, azt is be kell ismerni! Igaz, sok történést lehetett volna sokkal jobban elrendezni, de ami a múltban megtörtént, azt a múltban kell hagyni, ott ragadni nem jó dolog. Visszapillantani szabad, tanulni a törtélelemből, majd inkább előre, a jövő felé tekinteni, és megragadni a lehetőségeket. Mi mást csinálhatnánk? A közelgő október 23-án még nem válik valóra az a sokak által kívánt vágy, hogy Budapesten, a Kossuth Téren az összes magyar képviselő együtt álljon és szívből énekelje a magyar Himnuszt! Sajnos én magamban – mint szórvány magyar – is észreveszem, hogy talán erre mégsem volnék még most hajlandó! Sajnos ezt kell hogy mondjam, a mostani ország vezetőkkel sem. És a mostani ellenzékkel végkép nem…..

De MIÉRT nem? Mert a mély sebek nagyon lassan gyógyulnak, pláne ha még büdösek is!

Október 23.-a mélyen befolyásolta a saját életemet is, én például ’kint’ születtem. Ez a nap történelmünkben elárasztja a bensőm Magyar büszkeséggel és… lélekbemaró szomorúsággal…

Isten, áldd meg a Magyart!